Elsők között csatlakoztatok az Olvas a cégem könyvklubhoz, miért döntöttetek a csatlakozás mellett?

Valóban így volt, és ma már a harmadik könyvnél tartunk. Már a kezdetektől azt reméltük, hogy a közös olvasás inspiráló hatással lesz ránk, segít új nézőpontokat megismerni, és egyfajta közösségi élménnyé válhat a mindennapokban.

A lehetőségre Ildikó figyelt fel, amikor az Instagramon megnézte Szabados Ági videóját a kampányról. Az ötletet azonnal tovább küldte néhány cégvezetőnek, és olyan pozitív visszajelzéseket kapott, hogy végül maga a CEWE ügyvezetője küldte körbe a videót céges szinten, biztatva mindenkit a csatlakozásra.

Sokan közülünk eddig is szívesen olvastak, de a könyvklub ennél jóval többet ad.
Lehetőséget teremt arra, hogy figyeljünk egymásra, másképp kapcsolódjunk, új nézőpontokat ismerjünk meg, és olyan beszélgetéseket folytassunk, amelyek a hétköznapok során ritkán jönnek elő.

A klubunk jelenleg tíz női kollégából és egy férfiból áll – ő pedig nem más, mint az ügyvezetőnk, aki eddig minden könyvet nyitottan, kíváncsian olvasott végig velünk, még akkor is, ha a téma inkább nőket szólított meg.
Ez a fajta nyitottság is jól mutatja, hogy nálunk a könyvklub valódi közösségi élmény lett.

 

Hogyan zajlik nálatok egy könyvklubos beszélgetés? 

A könyvklubos beszélgetéseink mindig különleges hangulatban telnek – olyanok, mint egy kis sziget a munkanap végén. Általában délután 16 órakor kezdünk, így részben még munkaidőben, részben már azon kívül beszélgetünk, mivel hivatalosan 16:30-ig tart a munkaidőnk.

A találkozókat minden hónap első csütörtökjén tartjuk – nem véletlenül: a hibrid munkarend miatt ez az egyik fix nap, amikor a legtöbben bent vagyunk az irodában.

Az első alkalommal még csak egyórásra terveztük a beszélgetést, de hamar kiderült, hogy ez nem elég. A második találkozóra már másfél órát szántunk – és még így is nehezen engedtük el egymást a végén.

A hangulat mindig oldott, barátságos és figyelmes. Készülünk finomságokkal is: házi limonádéval, friss süteménnyel, egészséges nasival – hogy azok is bekapcsolódhassanak, akik valamilyen diétát tartanak. Van, aki kávéval ül le, és bár bor még nem került elő… lehet, hogy hamarosan az is sorra kerül. 😊

Többnyire személyesen találkozunk, de ha valaki épp home office-ban vagy éppen szabadságon van, online is könnyedén be tud kapcsolódni – így senki sem marad ki a beszélgetésből.

 

 

Milyen volt az első találkozó hangulata? És változott azóta valami?

Már az első alkalom előtt izgatottan készültünk – annyira, hogy hárman a könyvklubból elmentünk az első közös olvasmányunk, Claire Leslie Hall: Sebzett lelkek című regényének író-olvasó találkozójára és dedikálására. Ezúttal saját példányt vásároltunk magunknak, hogy a könyv dedikált emlékként megmaradhasson.

A CEWE-nél időközben létrehoztuk a könyvklub saját kis könyvtárát: az eddigi könyveket mindenki visszahozza az olvasás után, így a kollégák egymás után kikölcsönözhetik a könyveket – pont úgy, mint egy igazi könyvtárban. Nelli lett a klub „hivatalos könyvtárosa”, ő vezeti a kis nyilvántartást, hogy mindig tudjuk, melyik könyv kinél van. Már meg is van az erre kialakított könyvespolcunk, és ahogy gyarapszik az olvasmánylistánk, úgy születnek új terveink is: szeretnénk majd a könyvek egy részét jótékony célra továbbadni.

Az első beszélgetés is szuper hangulatban telt, de a második alkalomra érezhetően oldottabbak lettünk, és még mélyebb, személyesebb gondolatok is előkerültek. A társaság sokféle: vannak kollégák, akik 10–20 éve dolgoznak a cégnél, és vannak olyanok is, akik nemrég csatlakoztak. A generációs és tapasztalatbeli különbségek miatt gyakran teljesen más szemmel nézünk ugyanarra a történetre – ettől lesznek igazán színesek a beszélgetéseink.

És bár hivatalosan másfél órát szánunk ezekre az alkalmakra, sokszor észre sem vesszük, mennyire repül az idő. Nevetünk, vitatkozunk, megosztjuk a gondolatainkat  – és közben egyre jobban megismerjük egymást.

 

Milyen hatását érzitek a közös olvasásnak a csapatban? 

Számunkra a könyvklub sokkal többet jelent, mint néhány elolvasott regény. Olyan beszélgetések indultak el, amelyekre a hétköznapi munkahelyi rutinban ritkán nyílik lehetőség. Volt olyan kollégánk, akivel korábban csak futólag váltottunk néhány szót, most pedig személyes történeteket, családi élményeket is megosztott – csak mert egy könyv valami mélyebb húrt pendített meg benne. Ezek a megnyílások nemcsak meghatóak, hanem valódi közelséget hoznak létre közöttünk. A legszebb, hogy ezek a beszélgetések nem érnek véget a könyvklubban. Többször előfordult már, hogy egy-egy olvasmányról a konyhában, a liftben vagy egy ebédszünetben is szóba elegyedtünk – akár olyan kollégákkal is, akik nem aktív tagjai a könyvklubnak. Ezek az apró kapcsolódások új színeket hoznak a munkahelyi mindennapokba.

Úgy érezzük, a könyvklub sok szempontból többet ad, mint egy klasszikus csapatépítő – mert nem szervezett program, nem „kötelező élmény”, hanem valami, ami belülről indul. Mi pedig közösen, könyveken keresztül egy kicsit jobban megismerjük egymást.

 

Volt olyan könyv, ami különösen nagy hatást gyakorolt rátok? Miért?

Sheena Patel: Megörülök érted című könyv elég megosztó olvasmány – néhány kivételtől eltekintve – szinte mindenkiben ellenállást váltott ki. Volt, aki félre is tette egy időre, mondván: „erre most nincs energiám.” Mégis, végül mindenki elolvasta. És milyen jól tettük!.

Még csak a második találkozónk volt, de ez a beszélgetés már most is mélyebb rétegeket hozott elő, mint amire számítottunk.

Minden könyvet értékelünk, és bár ez nem kapta a legmagasabb pontszámokat, a végére sokkal jobb átlagot hozott, mint amire az elején számítottunk. Többünket is meglepett, milyen gondolatokat indított el bennünk – talán épp azért, mert elsőre nehéz volt szembenézni azzal, amit mutatott.

A regény első hetven oldala különösen nehéz olvasmány volt. A narrátor egy önpusztító spirálban vergődik, és a leírt dinamika annyira valóságos, hogy időnként fájóan ismerősnek hatott. Érzékenyen, de nyersen mutatja be a mérgező párkapcsolatok természetét – olyan mintákat, amelyeket sokan a saját környezetünkben is felismerünk.

A főszereplő nem volt kifejezetten szerethető – és valószínűleg nem is ez volt a cél. Inkább egy nyers, tükröt tartó figura, akiben egyszerre van jelen az önbecsapás, a vágy és a szégyen. Nem könnyű vele azonosulni, de éppen ez teszi emlékezetessé: gondolkodásra késztet, és kényelmetlen kérdéseket vet fel, amelyeket nehéz kikerülni.

A szöveg stílusa is különleges: úgynevezett „bulletin-short” formában íródott – rövid, posztszerű, feszes mondatokkal, mintha az Instagramot görgetnénk.
Elsőre szokatlan volt ez a forma, de a könyv második felére már ráéreztünk a ritmusára – a főszereplő személyisége is fokozatosan kinyílt.

„A párkapcsolat tesz teljes értékű személlyé.” – írja a narrátor ironikusan. És sajnos tudjuk: ez sok nő számára még ma is belső meggyőződésként, társadalmi elvárásként él. A könyv épp ezeket a mélyen gyökerező hiedelmeket forgatja fel – fájdalmasan őszintén, néha brutálisan, de hatásosan.

Ez a regény nem simogat – inkább provokál.
De ha végigmegyünk rajta, és elég bátrak vagyunk végiggondolni, amit mutat, valóban formálhatja a gondolkodásunkat. És mi épp ezért örülünk, hogy elolvastuk.

 

Mi volt a legmeglepőbb vagy legszívmelengetőbb pillanat a könyvklubban eddig? 

Talán az egyik legőszintébb és legviccesebb pillanat az volt, amikor valaki – miután „végigszenvedte” a könyvet – csak annyit mondott: „Én azt hittem, ez egy romantikus regény lesz…” Azóta tudjuk: itt tényleg bármi megtörténhet – mármint könyvfronton. És ez így van jól.

Bár nehéz egyetlen pillanatot kiemelni, az biztos, hogy minden alkalomra jut valami, amin nevetünk. A limonádé elfogy, a nasit mindig elkapkodjuk, a könyvek pedig újra meg újra elindítanak bennünk valamit. Ez az egész kezdeményezés – a beszélgetésekkel, sztorikkal, véleménykülönbségekkel együtt – sokkal több lett, mint amire az elején számítottunk. És mi ennek nagyon örülünk.

 

Mit üzentek azoknak a cégeknek, akik még csak gondolkodnak a csatlakozáson?

Ne gondolkodjatok sokáig – vágjatok bele bátran! Ez nem egy kötelező kör, hanem egy olyan élmény, ami valóban ad valamit: új nézőpontokat, új beszélgetéseket, és egy kis lelassulást a hétköznapok pörgésében. Ráadásul nem kell hozzá irodalmi előképzettség – elég egy könyv és néhány kíváncsi ember.

A közös olvasás nemcsak összehoz, de meg is mozgat. Egy-egy történet kapcsán olyan témák jönnek elő, amikről korábban talán sosem beszélgettünk – és közben tényleg jobban megismerjük egymást.

És van valami különleges abban, amikor munka után, egy limonádé mellett nem e-mailekről vagy projektekről beszélgetünk, hanem könyvekről, érzésekről és gondolatokról. Minden közös olvasással egy kicsit nyitottabbá, figyelmesebbé és kíváncsibbá válunk – és ez mindannyiunk munkájára is jó hatással van.

Szóval igen, mi csak biztatni tudunk mindenkit: érdemes belevágni.

 

Szeretettel a CEWE könyvklubos csapatból:
Husaru Nela & Bálint Ildikó